Ismerd fel...

 2010.02.12. 14:08

Ez mi ez???

 

Budgets supercar on Top Gear...

 2010.02.11. 12:48

 10 000 font-ért  Richard-nak, Jeremy-nek és James-nek vásárolnia kell egy sport autót.. Különböző megméretetésnek vetik alá a régmúlt gépeit és, mint minden jó Hegylakó részben itt is csak egy maradhat…

 

www.topgear.com/uk/videos/budget-supercars1

 

Mercedes 230...

 2010.02.10. 23:46

Következik a Mercedes 230!  a Ferrari sorozat nem teljes ezért a közeljövőben még folytatódik az olasz gépmustra…

Ajánló...

 2010.02.09. 13:28

2010. február 7. 30. Alföldi Veterán Börze; Szolnok, cora-parkoló. Infó: 30/23-33-193.

További rendezvényeink:

2010. június 4-6. Szovjet Járművek Találkozója és Kiállítása; Szolnok. Infó: 30/23-33-193.

2010. június 6. 31. Alföldi Veterán Börze és Szovjet Járművek Kiállítása; Szolnok, cora-parkoló. Infó: 30/23-33-193.


2010. október 3. 32. Alföldi Veterán Börze; Szolnok, cora-parkoló. Infó: 30/23-33-193.

Mindenkit várunk szeretettel!

 

 


 

A Dinók hajnala...

 2010.02.07. 20:12

egyetlen aszteroidától pusztultak el a dinoszauruszok ...

, de ami jó hír hogy, az Olasz autógyártásra  nem volt túl nagy hatással. Persze a Ferrari Din o-nak nem sok köze van egy hűlőhöz se Enzo Ferrari teljesen más okból kifolyólag nevezte el az újdonsült gyermeket a családban Mint minden Ferrarinak neki is meg van a története.

A Dino elnevezésnek múltja van hiszen Enzo egyetlen fia becenevét használta fel Alfredo Ferrari  Alferdino-nak becézett a büszke apuka, aki fiával nagyon jó kapcsolatot ápolt, hiszen ő lett volna az örökös.A legjobb iskolába járatta Svájcban mérnökként tanult és a motor alapötletét is ő adta a 1,5 literes DOHC V6-os motor fejlesztését folyamatosan egyeztette a Vittorio Jano-val a Ferrari mérnökével nem sokkal ezután korházba került majd az elkészült 6 hengerest ő már nem láthatta, mert fiatalon 24 évesen maghalt. A Fiat Dino is Alfredo nevét viseli mint ahogy az itáliaiak pályája is ami kezdetekben a   Autodromo Dino Ferrari  nevet viselte, majd Enzo 1988-as halála után  Autodromo Enzo e Dino Ferrari-ra keresztelték.

A Dino  piacra dobása után apró gondot okozott a vetélytárs feltűnése egy Porsche személyében ami a 911-es bilétát viselte hátsója még olcsóbb is volt mint a Ferrari V-12-ese.Mégis úgy gondolták hogy, ők bizony maradnak  a drágább árfekvés mellett hiszen ez egy Ferrari. A látvány többnyire olyan forma bontó, mint ha átugrottunk volna egy pár évet az autógyártásban, és ezzel elméleti síkon nem is tévedünk nagyot, hiszen mint ha pininfarina és Bertone zseniális ihletet kapva csodálatos formavilágot alkotva, ötvözve a régi modellek látványvilágát közbe valami igen újat teremtve, létrehozva egy karosszériát, ami egyszerűen LENYŰGÖZŐ, BRILIÁNS. Mindent összevetve egy kis kaméleonnal van dolgunk. .  Egyszerre rengeteg dologhoz tudnám hasonlítani első szó, ami az eszembe jutott egy „buborék” volt, amibe igen nagyszámú ágaskodó lovacska volt egybesűrítve a teljesítmény fokozása érdekében.

Buborék...


 

Második szó egy „időkapszula”, ami mint ha rossz korban járna hallatlanul merész formavilág, és ez teszi olyan széppé. A harmadik korszak a Bertone féle dizájn, ami főként olyan „lapos” hangulatot kelt a szó szoros és nem szoros értelmében, és a képeket nézve bizonyára ti is megértitek mire is gondolok.

 

időkapszula...


A több mint 10 évig tartó gyártás alá fogott átváltozó művész motorválasztékban bővelkedő és több féle változata borzongtatta a 20. század átlag emberét. Ebből kifolyólag én a 246GT belső szerveit szeretném boncolgatni, ami több érdekességet is fog tartalmazni, de mielőtt belemennénk a technikai adatok sűrűjébe meg kell említenem, hogy mindösszesen 500 darab open wheel kategoriájú versenygép készült az olasz gárda boszorkány konyhájában, ezáltal belépőt kapott a Formula 2-es mezőny 1.6 literes géposztályában. Így születhetett meg Ferrari Dino 166 Formel 2, melyet Derek Bell terelgetethetett nem kisebb nívójú pályákon, mint a Nürburgring, vagy a oodwood circuit aszfaltrengetege.

 

A pályán:Derek Bell


 

Tehát a fent említett 246GT motorismertető: Az 1969-ben gyártott két és fél literes benzines középen elhelyezkedő V6-os 196 Lóerővel büszkélkedhetett. A majdnem 200 LE a a hátsó hajtóművel és a kézi 5 sebességes váltóval riogatta ellenfeleit, és ha a helyzet meleggé vált működésbe lépett folyadékhűtés csillapította a motorháztető fedél alatti forróságot. Megfelelő működés esetében a 0-100-ra való gyorsulás 7.1 másodperc alatt következett be, és ha nem vettük le a lábunkat a gázpedálról elérhettük akár 235.0 km/h-s végsebességet. Maximális nyomaték 225 Nm 5500-as fordulatnál. Ezek az adatok nem túl érdekesek, hiszen több tucat Ferrari rendelkezik hasonlóval, de ami ennél érdekesebb a blokkolásgátló (ABS) felbukkanása, ami azért is lehet furcsa mivel a sorozatgyártás az ABS esetében 1978.Bár már 1964-ben elkészült az első generációs Anti-lock Braking System kisebb nagyobb megbízhatósági problémákkal, de nem is ez a fontos, hanem az hogy megjelenik az elektronika ami  Oldtimer körökben kicsit furcsa, de lehet hogy csak számomra.

https://www.youtube.com/watch?v=59d0f4mqnas&feature=related ||és a hangzás...


 

Végül egy új hírre bukkantam a totalcar-ban. A hír tartalma, hogy nemsokára visszakerül a régen használt V6-os az újabb modellekbe a környezet tudatosság fogyasztás csökkentés jegyében.

 

 

Enzo Ferrari az olasz autógyártás Michelangelo-ja és az ő remekműve a Ferrari 250 GTO, amiben Enzo ötvözte az utcai autó és versenypályára való négykerekűek tulajdonságait. Tehát többféle igényt kielégített ez által. Egyrészt: akik az utcán szerették volna fitogtatni lovuk teljesítményét. Másrészt: akik a pályán szerették volna lenyomni riválisaikat azoknak is megfelelő választás volt a 250-es széria ezen darabja. Tulajdonképpen rengeteg modellfrissítés látott napvilágot ezzel átölelve az ötvenes és hatvanas évek füstös, benzingőzös, égett gumi szagú futamait, valamint az utcák nem mindennapi csődöre vált belőle.

Nézzük  mire is volt képes a mi kis 250-esünk.  A Ferrarinál esküdtek arra,hogy kis lökettérfogatú  V8-as,vagy V12 erőforrás megfelelő egy igazi  Modena számára,és sorra implementálták  ezeket a benzinfalókat a motorháztető rejtekébe, így történt, hogy a vörösek egy    2953 ccm-es V12-es benzinfüggő dolgozott együtt egy kézi ötsebességes váltó társaságában. A motor elől helyezkedett el hosszanti irányban, ami 300 ló előhívására volt képes percenkénti 7000-es fordulat leadás mellett. Mivel ez egy folytatás nem mehetek egy kis összehasonlítgatás mellett. A F125S (előző posztban) motorja fele ekkora lökettérfogattal rendelkezett, és két kompresszorával mégis elérte a 290 lóerős teljesítményt. A 250-es rajtszámú versenylovunk viszont 0-100-ra való gyorsulás 6.1 másodperc alatt sikerült abszolválnia, ez a korát tekintve szép teljesítmény. A végsebességét nézve a 915 kg-os önsúlyú paci 254 km/h elérésére volt képes, amit az elől hátul felszerelt tárcsafékek megfelelő lassulást biztosítottak ennek a mára már bácsika korú gépcsodának. Ezekkel a technika megvalósításokkal felvértezve kategóriájában domináns szerepet játszott márkatársaival szemben 1962,63 és 64-es szezonban. És mit csinál a bácsi, ha szomjas? Iszik! Ilyen erők felszabadulása mellett jókora a fogyasztás is volt, ennek kiszolgálására volt alkalmas a 133 literes üzemanyag tank kapacitás.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Menet közben mindezek semmiségnek tűnnek, hiszen a szempárok úgy tapadnak mi kis békánkra, mint bélyeg a borítékra. Itt játszik szerepet a dizájn, ami egy tüzetesebb szemrevételezés után megállapítható, hogy egy békával van dolgunk… A forma világ sokat változott már a 125-ös időszak óta a formák letisztultabbak, és kecsesebbek itt már szó sincs, bálnáról inkább  afféle levelibékáról van itt szó piros öltönybe. Az áramvonalasság is szerepet kapott a tervezés során, hiszen itt már nem a jó öreg szivar alakú test látványa kápráztat el, a formaterv innovációs lépcsőn ment át 10 év elteltével. Ezeket sikerült úgy összegyúrni az olasz gárdának, hogy az eredmények se maradtak el a tüzes paripa a le mans 24 órásain megmutatta rá termetségét, és többször is bizonyította, hogy bizony ő a leggyorsabb paripa az istállóban. Manapság  ilyesféle ménesek legfőképp gyűjtőknél találhatók nem sok van belőlük jó állapotú. Vigyázni rájuk...


 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


és a lista...

Ferrari 250 Europa 1953 - 1954

Ferrari 250 GT (1959) Ferrari 250 GT Berlinetta (1963)
Ferrari 250 GT Cabriolet 1 (1957) Ferrari 250 GT California (1957)
Ferrari 250 GT California (1958) Ferrari 250 GT California (1959)
Ferrari 250 GT Convertible 2 (1959) Ferrari 250 GT Coupe Pininfarina (1960)
Ferrari 250 GT Coupe Speciale (1958) Ferrari 250 GT Pininfarina Coupe (1959)
Ferrari 250 GT Tour de France (1955) Ferrari 250 GT Tour de France (1956)
Ferrari 250 GT Tour de France (1957) Ferrari 250 GT Tour de France (1959)
Ferrari 250 GTE (1960) Ferrari 250 GTE (1962)
Ferrari 250 GTE (1963) Ferrari 250 GTO (1962)
Ferrari 250 GTO (1963) Ferrari 250 GTO (1964)
Ferrari 250 GTO (1965) Ferrari 250 GTO (1966)
Ferrari 250 GTO (1967) -

 

Ferrari 250 Mille Miglia 1953 - 1954

Ferrari 250 Testarossa 1958 - 1959

 

 

első rész...

A fekete ló ébredése azaz megszületik a Ferrari 125 sport. A Maranelloban megálmodott és összeszerelt 125-össel kezdődött minden. Hogy mi minden? Azt kell, hogy mondjam egy legenda, ami mára már egybe forrt a sport, luxus, pénz, és én úgy érzem a Forma 1 fogalmával is. 1947 akkor kezdődött minden egy 12 hengeres, másfél literes erőforrással, ami képes volt vetélytársait legyőzni és megfelelő alapot adott Giuseppe Farina-nak hogy győzelemre vigye az újdonsült 125F1-es bilétával ellátott verseny lovát. A paci szívének megdobbanásáért Gioacchino Colombo volt a felelős és nem utolsó sorban  Enzo Ferrari  keze munkája is szerepet játszott a fejlesztésben. Igazi szörnyet teremtett ezzel a Ferrari ami több mint 5000 versenyen utasította magam mögé ellenfeleit, és itt kezdődik a „Vörösek” misztikus legendája. Nézünk pár adatott mit is alkottak az olaszok….Nos,tehát Colombo úrnak sikerült 100 lovat betuszkolni a motorháztető alá ez által képes volt 7000-es maximális fordulat számának leadására. Az együléses torpedó bár kezdetekben nem volt sikeres az Alfák vitték a prímet még a motoron alaposabb átalakítás történt (kapott még egy kompresszort,egy-egy vezérműtengelyt felülre) így elérték a 290 lóerős teljesítményt, amivel igen korszerű mondhatni korszakalkotó korszakát megelőző blokk vált, a kis csikó megérett a vágtára, és sorra hozta is az eredményeket a pilóták alatt egy igen versenyképes „lovacska ” .  bár 1948-1952-ig uralta az aszfaltcsíkok világát a vörösek üdvöskéje mégis a továbbfejlesztett motor konstrukció 20 évig teljesített a Maranellóiak háza táján. Tehát az erő adott volt, amiről kevés szó esett az a dizájn. A karosszéria önmagában is remekmű ,lenyűgöző a formavilága mármint a maga kis „bálna” stílusában, leginkább egy jóllakott bálnához tudnám hasonlítani annyi eltérés lehet ,hogy a vízen már kevésbé vennénk hasznát. A több mint 3,5 méteres hosszúságával, a majdnem másfél méteres szélességével és a több mint 2 méteres tengely távolságával egy manapság használatos Forma 1-es szélcsatorna gyomrában igen csak mosoly-t csalna Felipe Massa arcára, de nem is érdemes hasonlítgatni az Oldtimer szerelmeseinek nem kell reklámoznom, hogy milyen szép is ez a darabka történelem.

 


 


 

 

 

 

 

 

 bálna szervíz...  


 

  

 

 

 

 

 

 

 versenyközben!!


 

süti beállítások módosítása