Enzo Ferrari az olasz autógyártás Michelangelo-ja és az ő remekműve a Ferrari 250 GTO, amiben Enzo ötvözte az utcai autó és versenypályára való négykerekűek tulajdonságait. Tehát többféle igényt kielégített ez által. Egyrészt: akik az utcán szerették volna fitogtatni lovuk teljesítményét. Másrészt: akik a pályán szerették volna lenyomni riválisaikat azoknak is megfelelő választás volt a 250-es széria ezen darabja. Tulajdonképpen rengeteg modellfrissítés látott napvilágot ezzel átölelve az ötvenes és hatvanas évek füstös, benzingőzös, égett gumi szagú futamait, valamint az utcák nem mindennapi csődöre vált belőle.

Nézzük  mire is volt képes a mi kis 250-esünk.  A Ferrarinál esküdtek arra,hogy kis lökettérfogatú  V8-as,vagy V12 erőforrás megfelelő egy igazi  Modena számára,és sorra implementálták  ezeket a benzinfalókat a motorháztető rejtekébe, így történt, hogy a vörösek egy    2953 ccm-es V12-es benzinfüggő dolgozott együtt egy kézi ötsebességes váltó társaságában. A motor elől helyezkedett el hosszanti irányban, ami 300 ló előhívására volt képes percenkénti 7000-es fordulat leadás mellett. Mivel ez egy folytatás nem mehetek egy kis összehasonlítgatás mellett. A F125S (előző posztban) motorja fele ekkora lökettérfogattal rendelkezett, és két kompresszorával mégis elérte a 290 lóerős teljesítményt. A 250-es rajtszámú versenylovunk viszont 0-100-ra való gyorsulás 6.1 másodperc alatt sikerült abszolválnia, ez a korát tekintve szép teljesítmény. A végsebességét nézve a 915 kg-os önsúlyú paci 254 km/h elérésére volt képes, amit az elől hátul felszerelt tárcsafékek megfelelő lassulást biztosítottak ennek a mára már bácsika korú gépcsodának. Ezekkel a technika megvalósításokkal felvértezve kategóriájában domináns szerepet játszott márkatársaival szemben 1962,63 és 64-es szezonban. És mit csinál a bácsi, ha szomjas? Iszik! Ilyen erők felszabadulása mellett jókora a fogyasztás is volt, ennek kiszolgálására volt alkalmas a 133 literes üzemanyag tank kapacitás.

Menet közben mindezek semmiségnek tűnnek, hiszen a szempárok úgy tapadnak mi kis békánkra, mint bélyeg a borítékra. Itt játszik szerepet a dizájn, ami egy tüzetesebb szemrevételezés után megállapítható, hogy egy békával van dolgunk… A forma világ sokat változott már a 125-ös időszak óta a formák letisztultabbak, és kecsesebbek itt már szó sincs, bálnáról inkább  afféle levelibékáról van itt szó piros öltönybe. Az áramvonalasság is szerepet kapott a tervezés során, hiszen itt már nem a jó öreg szivar alakú test látványa kápráztat el, a formaterv innovációs lépcsőn ment át 10 év elteltével. Ezeket sikerült úgy összegyúrni az olasz gárdának, hogy az eredmények se maradtak el a tüzes paripa a le mans 24 órásain megmutatta rá termetségét, és többször is bizonyította, hogy bizony ő a leggyorsabb paripa az istállóban. Manapság  ilyesféle ménesek legfőképp gyűjtőknél találhatók nem sok van belőlük jó állapotú. Vigyázni rájuk...

és a lista...

Ferrari 250 Europa 1953 - 1954

Ferrari 250 Mille Miglia 1953 - 1954

Ferrari 250 Testarossa 1958 - 1959